Egy esküvő, amin részt veszek, s kivételesen nem dolgozom.
Ritka pillanatok egyike, hiszen minden időmet kiteszi a munkám. Az angol Vogue
magazin divatfotósa vagyok, halomszámra kapom a munkákat. Sok-sok hírességgel
lehetőségem van találkozni, valamennyire megismerni őket. Fotózás előtt
teljesen más emberként látom őket. Van, aki közvetlen, van, aki ódzkodik a
kapcsolatkialakításoktól. Némelyikük álarcot visel, de van, aki fotózás közben
veszi ezt le. Furcsa, nem is akarom megérteni ezeket az embereket. Szeretem a
munkám, és szívesen csinálom.
Viszont most pihenek, vagyis próbálok. A barátnőm esküvőjén
ünneplünk, és az ünneplő sereg felét ismerem, így nem nagyon tudok menekülni az
ismerős arcok közül. A délután folyamán több mint húszszor kellett elmesélnem,
hogy hogyan alakul az életem. Unalmas és rémesen bosszantó. Erőltetett,
felszínes mosoly, sajnos ez megy nekem, a munkám során számos olyan személlyel
dolgozom együtt, akik idegesítenek vagy épp nem szimpatikusak, ilyekor
előveszem a műmosolyt és megúszom a kellemetlen pillanatokat. Nos, ez így
történt most is.
-
Zaklatnak? – karolt belém a gyönyörű menyasszony. Csodásan
festett, sugárzott a boldogságtól, irigyeltem is érte. Engem elkerül a szőke
herceg, valamiért nem akad a nyomomra. Ennek ellenére örültem a boldogságának,
megérdemli.
-
Ne is mondd. – sóhajtottam. – Csak szeretnék
elvegyülni, iszogatni a pezsgőmet.
-
Tudom. Ha zaklatnak, csak szólj, elintézem. Abigail,
valamit nem mondtam el... – sajnos nem fejezhette be a mondandóját, ugyanis az
újdonsült férj karon ragadta és a táncparkettre cipelte.
Vicces táncot mutattak be, pontosabban egy betanult
koreográfiát, ami manapság szokássá vált az ifjú pár között. A násznép szakadt
a nevetéstől, s bevallom, engem is kacagásra késztetett a látvány. Peter, Lily férje
szörnyű, botlábú táncos. Egyszer alkalmam volt táncolni vele, hát a
nagylábujjam három napig sajgott. Együtt viszont aranyosan mutattak, látszott,
hogy rengeteg gyakorlás és igyekezet rejlik azokban a mozdulatokban. Hosszú
percekig néztem őket, ahogyan mindenki, észre sem vettem, hogy valaki mellém
állt. Egy pillanatra néztem csak rá. Elegánsan volt felöltözve, adott rá, hogy
alkalomhoz illő legyen a ruházata. Ismerősnek tűnt, de nem tettem ennek
jelentőséget. A szemem sarkából láttam, hogy bámul. Feszélyezett, mit kell
nézni? Akkor inkább mondjon valamit, vagy lesse a lényeget, az ökörködő ifjú
párt.
-
Peter sosem fog meg tanulni táncolni, nevetséges, amit
művel. – szólt hozzám, majd belekortyolt az italába.
-
Ez így van. De kedves tőle, hogy ebbe belement,
zsarolást érzek a dolog mögött. – ahogyan rám pillantott, azonnal tudtam ki ő.
Hiszen mindenki ismeri, talán nincs is ember a földön, aki ne hallott volna
róla. Azonnal átfutott az agyamon, hogy ő vajon emlékszik-e rám? 12-13 évesen
találkoztunk utoljára, azóta eltelt 12 év.
-
Lily erős személyiség, biztosan igazad van, Peter-t nem
egyszerű rávenni efféle tevékenységre.
Percekig álltunk egymás mellett, olykor tett felém egy-egy
megjegyzést, de semmi több. Biztosra vettem, hogy nem emlékszik rám. Fájt, rosszul
esett. Én szinte azonnal felismertem, persze ez köszönhető annak is, hogy
naponta látni valamelyik újság címlapján, de anélkül is tudnám ki ő. A
gyerekkori legjobb barátom. Minden időnket együtt töltöttük, énekeltünk,
papás-mamást játszottunk, egymás mellett ültünk az iskolában. Még cukorgyűrűt
is kaptam tőle, amit a mai napig egy dobozban őrzök. Aztán hirtelen elköltöztek
és sosem láttam többé. Nem tudtam az új címét. Most viszont újra
összefutottunk, de azt sem tudja, ki vagyok.
Halkan elosontam és tovább álltam.
- Várj! – szólalt meg az ismerős hang mögöttem. Megfordultam
és a szemébe néztem. A lelkemig hatolt a tekintete…
***
Sziasztok!
Felkerült a Prológus, ami egy kicsit elindítja a történetet. Sok-sok lényeges dolgot nem akartam még elárulni, ez a történet folyamán úgyis ki fog derülni.
Remélem, hogy tetszik majd nektek és számíthatok továbbra is Rátok!
Olvassátok el a TÖRTÉNET bejegyzést is, ahol röviden le van írva a sztori lényege!
Olvassátok el a TÖRTÉNET bejegyzést is, ahol röviden le van írva a sztori lényege!
puszillak titeket
Cami
Imádom az esküvőket. Bár én nem szándékozom beköttetni a fejem, de szeretek esküvőkre járni :-D
VálaszTörlésNekem tetszett nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan tovább, és már amennyire Liamet ismerem, biztosan emlékszik a lányra, nem lehet, hogy elfelejti, ő Liam! :-)
xx
Én is nagyon szeretem, mindig különleges hangulata van. :)
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett, ez sokat jelent nekem. Szeptemberben indulás, utána minden ki fog derülni. Ígérem lesznek meglepetések! :)
Köszönöm, hogy írtál!
puszillak♥
Nagyon örültem, hogy kezdesz még egy blogot, mert nagyon kedvelem a másik blogod is és kíváncsi vagyok, hogyan oldasz meg egy másik történetláncot... Várom a folytatást :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen a véleményed
TörlésMindenképpen szerettem volna egy újat, miután a másik befejeződött. Ahogyan a másik blognál, itt is megvan az alap keret, amire épül majd a történet, kisebb-nagyobb csavarokkal.
puszi♥
Nagyon jó :-) a másik blog is tetszik de erre már nagyon kíváncsi vagyok :-) gyerünk :-)
VálaszTörlésDe édes vagy, nagyon köszönöm!
TörlésÖrülök, hogy a másik is tetszik, és ígérem ez is tartogat majd sok-sok izgalmat és meglepetést!
puszi♥
oh, ez a lány nem is tudja milyen szerencsés... Bár mindenkinek visszatérne a gyerekkori barátja. Nem is tudom mit mondanék, ha visszajönne. Vajon felismerném még?
VálaszTörlésNagyon tetszett, hogy a lány próbált csöndesen elsunnyogni, de nem engedte neki. Nagyon izgatott lettem, és biztos vagyok benne, hogy ezt a történetet is nagyon fogom szeretni:D
Kedvenc részem;" Még cukorgyűrűt is kaptam tőle, amit a mai napig egy dobozban őrzök." - ez annyira édes. Hajlamos vagyok én is ilyen szentimentális dolgokra néha, aztán pedig őrültnek tartom magam miatta. Pedig ez valójában nagyon aranyos dolog. Egyébként is tudtam, hogy szeretni fogom, de a prológus biztosított afelől, hogy tényleg így lesz!:))
~xx
Nagyon szerencsés, már csak az illető miatt is. Bár nekem lenne ilyen gyerekkori legjobb barátom... :)
TörlésÉn is mindig szerettem volna egy cukorgyűrűt, az ovis barátom azt mondta majd ő ad nekem, na azóta is adja. :D Szóval ezt muszáj volt beleírnom. De ha kaptam volna, valószínűleg én is megőrizném a mai napig, hiszen kedves emlék az ilyen.
Köszönöm, hogy írtál. És borzasztóan örülök a pozitív visszajelzésednek, azon leszek, hogy tényleg tetsszen a történet!
millió puszi♥
Nagyon jó lett a prológus. Remélem hamar hozod majd az első részt.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, annyira örülök, hogy szerinted jó lett. :)
TörlésNos, csak szeptemberben tudom hozni, így lett megtervezve, ha vége a másiknak. De remélem türelemmel tudsz lenni és a folytatással sem okozok csalódást!
puszi♥
Nagyon tetszett a prológus :)) siess a kövivel :D a másik blogodat is olvasom és az is nagyon jó. Sajnálom hogy ritkán vagy nem irok komit,de mindig elfelejtem mire a rész végéhez érek de ezentúl megpróbálok mindig írni. :DD
TörlésDrága Rekka!
TörlésHálás vagyok, hogy írtál! Nagyon nagyon köszönöm! Örülök, hogy a másik blog is tetszik, remélem ezzel sem okozok csalódást a jövőben. Nem baj, hogy nem írsz, most megtetted és ez borzasztóan jól esik.
Köszönöm a támogatásod!
millió puszi♥
Na itt is itt vagyok mint masiknal. :)
VálaszTörlésRemelem minel hamarabb tudod hoznii az elso reszt mer mar varom nagyon!!!
sok-sok puszii<3 ;)
Nagyon örülök neked. Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy így kitartasz mellettem. Azon leszek, hogy ezzel a történettel se okozzak csalódást!
TörlésIgyekszem az első résszel!
puszi♥
Szia imádtam az elöző blogod és bisztosra veszem h eszt is nagyon imádni fogom.. :-) nagyon várom már az első részt. :-) kb mikor lesz fent?
VálaszTörlésÜdv: Manó!
Szia!
TörlésNagyon köszönöm, örülök, hogy tetszett az előző történet is. Jó, hogy ilyen pozitívan állsz az újhoz, bízom benne, hogy valóban imádni fogod!
Jövő héten hozom az első részt! :)
puszi♥
Szio mikorra várható az első rész?? Xd mar nagyon váromm
VálaszTörlésElkészült! :)
TörlésKöszönöm a türelmed!
puszillak♥