5. rész - A pezsgő és a boxeralsó

A sminkem kész volt, felöltöztem, teljes díszben vártam a messiásra. Liam azt ígérte, hogy értem jön, viszont addig még háromnegyed óra volt hátra, szóval tőlem teljesen szokatlanul túl hamar készültem el. Ültem a kanapén, kapcsolgattam a TV-t. Úgy éreztem magam, mint egy kamasz, aki várja az első szerelmét az első randin. Ilyenkor azonban rám tört a szánalom érzése, hiszen megmagyarázhatatlan volt mindez, ami zajlott bennem. Egy szimpla baráti beszélgetésről volt szó, nem gondolok semmi másra. Nincs rá okom, Liam egy kedves srác, nem mellesleg piszok jól néz ki, de barátnője van. Különben sem kezdenék egy régi baráttal. Azt gondolom ez mindent elrontana, azt pedig nem szeretném. Szóval efféle buta gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben vártam Liam érkezésére.

A percek óráknak tűntek, de ennek ellenére eltelt az idő és izgatottan készülődtem, miután meghallottam a csengőt. A gyomrom görcsbe rándult és remegő kézzel nyitottam ajtót.

-          Wow, nagyon jól nézel ki! – üdvözölt Liam, köszönés nélkül.

-          Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. Indulhatunk? – zavarba jöttem, próbáltam terelni a témát és tovább lépni, a ki hogy néz ki témán.

-          Persze, mehetünk. – mosolygott. Arca békésnek tűnt.

Bezártam a lakást és elindultunk a lift felé. Amíg leértünk a földszintre, eszembe jutott az a tipikus lift jelenet, amikor egy nő és egy férfi beszorul a liftbe, órákig bent rekednek, így hát beszélgetni kezdenek, majd hevesen egymásnak esnek. Amíg ezen agyaltam, Liam-re pillantottam és fülig elpirultam a titkos gondolataim miatt. Hál’ Istennek, hogy nem tudunk egymás gondolataiban olvasni, mert most biztosan kínosan érezném magam.

Beérve az étterembe elfoglaltuk az előre lefoglalt helyünket és italt rendeltünk. Mivel Liam egy ismert személyiség, igyekeztünk olyan asztalt foglalni, ahol nem hemzsegnek az emberek, magyarán az étterem egyik eldugottabb sarkában vacsoráztunk. Nem élem a sztárok életét, maximum a munkám miatt olykor belelátok a mindennapjaikba. Ez az élet, amiben Liamék is élnek nem lehet egyszerű, hiába szeretik és nem tekintik mindezt munkának.

-          Nem kérdezted anyukádat a levelekkel kapcsolatban? – szólalt meg Liam, miközben az étlapot nézegette.

-          Nem, eszembe sem jutott. Biztos jó címre küldted? – néztem rá felhúzott szemöldökkel, persze pontosan tudtam mi lesz a válasza.

-          Istenem, Abi, nem vagyok hülye. 12 évig a szomszédod voltam, szerinted nem tudom megjegyezni a címed?

-          Igaz, ez buta kérdés volt. Akkor nem tudom. Nem értem mi oka lett volna a szüleimnek eldugdosni a leveleket. Ez baromság!

-          Tudom, csak akkor is érdekes. Engem legalábbis idegesít.

-          Én nem foglalkozom vele, olyan régen volt már, kár ez miatt törni a fejünket.

-          Tudom, igazad van, csak hónapokig írogattam, te egy árva szót sem válaszoltál, és azért nem egy levélről van szó, hanem kb. 12 levélről.

-          Valóban furcsa, de tényleg nem kaptam semmit. Pedig vártam.

-          Azért ha beszélsz anyukáddal, kérdezd meg. Kíváncsi vagyok mit válaszol.

-          Tényleg ilyen fontos?

-          Nekem igen.

-          Jó, rendben. Megkérdezem tőle, nem tud-e valamit a levelekről.

-          Kössz!

-          És amúgy milyen a barátnőd? Mióta vagytok együtt?

-          Sophia számomra a tökéletes lány. Már 4 éve vagyunk együtt. Igazából a hosszú kapcsolatok híve vagyok, előtte több évig voltam együtt az exemmel, Danielle-el.

-          Az hosszú idő. És el tudja fogadni ezt az életet, amibe belecsöppent általad?

-          Az elején nehéz volt, rengeteg bántást kapott a rajongóinktól, legfőképp az őrültebb, fanatikusabb részétől. Megviselte őt lelkileg, de aztán helyrejött, megtanulta kezelni és nem foglalkozni ezekkel. Sok pozitív élmény is éri, szóval próbál ezekből erőt meríteni.

-          Na ezt jó hallani. – Liam olyan szerelemmel mesélt a barátnőjéről, hogy talán pasit nem láttam még így beszélni a kedveséről. Irigylésre méltó és rendkívül kedves.

-          És te? Van most valakid?

-          Nincs, egy ideje nincs. Nem is kell, nincs rá szükségem. Megvagyok én egyedül is.

-          Huhha, csak nem leszel vénkisasszony? – mosolygott.

-          Nem, erről nincs szó.

-          Valaki nagyon megbánthatott, ha ennyire bezártad a szíved.

-          Valóban megbántottak. A vőlegényem a saját ágyunkban hempergett az egyik munkatársával. Hazamentem a munkából és ott találtam őket. Filmbeillő jelenet volt, bár örültem volna ha nem én vagyok az egyik résztvevő. Ciki volt. Persze ment a magyarázkodás, hogy félreértem, meg hasonló, de úgy gondolom ha két ember meztelenül fekszik az ágyban, abban nincs mit félreérteni. Na mindegy, ennyit erről. Ennek már két éve, azóta nem volt kapcsolatom.

-          Egy éjszakás sem?

-          Egyszer, de megbántam, nem vagyok ilyen típus.

-          Pont ilyennek gondollak. A exed pedig egy barom, amiért egy ilyen csodálatos nőt hagyott futni, én biztosan nem tettem volna  a helyében. – ez kedves tőle.

-          Aranyos vagy! Mindenesetre most nem hiányzik senki az életemből. Dolgozom, otthon vagyok, néha haza megyek Wolverhampton-ba anyuékat meglátogatom. A tiedhez képest unalmas az életem.

-          Néha én is ilyen életre vágyom. De csak néhány perc erejéig járnak ilyen gondolatok a fejemben, egyébként szeretem a munkám, a srácokat, a rajongóinkat.

Jó volt vele beszélgetni, jól esett az érdeklődése amit felém mutatott. Érdeklődött a családomról is, arról kinek hogy megy a sora mostanság. Kiderült, hogy Liamnek született egy kishúga, nem sokkal azután, hogy elköltöztek. Meglepett, azt hittem két gyereknél megállnak a szülei.

Meséltem anyuékról, az öcsémről, aki igazi Casanova hírében áll otthon, 18 éves, és csak úgy bomlanak érte a csajok. Szerencsére jó testvérek vagyunk, hetente hívjuk egymást, és többé-kevésbé mindenről beszámol, ami vele történik.

Ahogyan beszélgettünk, rájöttem, hogy minden pajzán gondolat, ami vele kapcsolatban eszembe jutott pillanatok alatt szertefoszlott. Hallani a kedves szavakat, a jelzőket, amiket a barátnőjére mondott, rájöttem, hogy nem úgy akar találkozni velem, ahogyan talán én szerettem volna. Persze, ha nem így beszélne róla, akkor sem mennék bele semmibe, hiszen tudom milyen megcsalt személynek lenni, nem akarok az érme másik oldalává sem válni. Egy kellemes, őszinte baráti estét töltöttünk el kettesben, komoly, felnőtt problémákat, élményeket megbeszélve. Jól éreztem magam, és minden (majdnem) úgy alakult, ahogyan azt elterveztem. A vacsora után sétáltunk a belvárosban, szerencsére csak kevesen ismerték fel Liam-et, és bizakodtunk abban is, hogy senki nem készített fotót, ami másnap egy újság címlapján virít hazug szöveggel. Bár Sophia tud a találkozásunkról, így más véleménye nem igazán számít.

Fél 11-ig sétálgattunk, jó volt vele lenni, bár attól tartok, hogy én más szemmel nézek majd rá ez az este után, mint ahogyan ő néz rám. De tudom kezelni az érzelmeim, és ez valószínűleg csak szimpla fellángolás a részemről, így nincs mitől tartanom. A séta után hazavitt, és a lakásom ajtajáig kísért.

-          Jó este volt, egy élmény volt veled tölteni. – az ilyen kijelentések csak rátesznek egy lapáttal az amúgyis reménytelen érzéseimre.

-          Számomra is kellemes volt, örülök, hogy össze tudtuk hozni és ennyi mindent megbeszéltünk. Remélem nem ez volt az egyetlen alkalom. – próbáltam kicsikarni belőle egy második találkozót, természetesen csakis baráti alapon.

-          Összejöhetünk máskor is. Uhh, ez kicsit furán hangzott. Szóval, persze találkozhatunk máskor is. Talán elhívom Sophiát is, legalább összeismerkedtek. Neked is sokat mesélte rólam, ő is sok infót hallott rólad általam, úgyhogy akár barátnők is lehettek majd.

-          Ez szuper ötlet! Megbeszéljük majd! – persze, minden álmom Liam-mel és a barátnőjével tölteni az estémet. Mindenképpen be kell újítanom egy fickót, hogy ne érezzem magam gyertyatartónak.

-          Remek! Jó éjszakát Abigail. – a szeme mosolygott, s ahogy elköszönt, magához ölelt és megpuszilta az arcom. Biztosan elpirultam, idióta vagyok. Szimpla baráti ölelés és baráti puszi. Azt hiszem egyre többször hangzik el a fejemben a barát szó. Tipikus tagadás és mentegetőzés a részemről.

Elindult a lift fele, s megnyomta a hívógombot. A lift pillanatok alatt megérkezett és belépett a kinyíló ajtón. Felém intett és rám mosolygott. Ezzel el is tűnt a bezáródó lift ajtó mögött.

Bementem a lakásba, és lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a CD-lejátszót és Michael Bublé lágy dallamaira feküdtem a pamlagon. Átgondoltam az egész estét, a felém tett gesztusokat és komolyan irigylem Sophiát, amiért ilyen remek pasija van, mint Liam. Szerencsés lány, bár hallotta volna, miként beszélt róla. Ez a hajó elúszott Abigail, törődj bele. Igyekeztem összeszedni a csalódott lelkemet-testemet és elindultam a fürdőszoba felé. A lejátszót olyan hangerőre kapcsoltam, hogy a zuhany alatt is lehessen hallani Bublé tökéletes hangját. Lemostam a sminkem, levettem a ruhám és a frissítő, langyos víz alá menekültem. Imádom a vizet, azt ahogyan a vízcseppek a bőrömet érintik és ahogyan végig folyik egészen a lábujjaimig. Előző életemben biztos hal lehettem, csak az lehet az oka, hogy a víz megszállottja vagyok. Fél óráig áztattam magam, ha tovább folytatom, úszóhártyáim nőttek volna. Törölközőbe tekertem magam és tiszta pizsama után néztem a gardróbban. A hálóruhám egy rövidnadrágból és egy ujjatlan felsőből állt. Meleg van, a légkondit pedig képtelen vagyok elviselni alváshoz. Így egyedül a ventilátor nyújt némi vigaszt.

Éjfélt mutatott az óra, de nem tudtam aludni. Állandóan Liam arca lebegett a szemeim előtt, illetve a szenvedés, amiért ilyen barom vagyok, hogy pár kedves szó miatt sóvárgok érte. Nem értem magam, azok után meg főleg nem, hogy ódákat zengett kedves Sophiáról. Amúgy utána néztem a neten, és szép lány, Liam-nek van ízlése. Bár kissé műnőnek tűnik, de ez biztosan csak a bennem zajló féltékenység miatt van. Fittnek és üdének éreztem magam, nyoma sem volt az egész napos munkának és késői időnek. Zenét hallgattam, laptopoztam, böngésztem a neten a csapatról, az előző barátnőkről. Kissé őrültnek és megszállottnak láttam magam kívülről, de ezt szimplán kíváncsiságként fogtam fel. Viszont az idilli tevékenységemet a csengő szakította meg, s elképzelni sem tudtam, ki kereshet éjfélkor, pont engem. Felkeltem, a laptopot a dohányzó asztalra tettem és ajtót nyitottam.

-          Üdv hercegnő, én lennék a lovag, Sir Mr. Louis Tomlinson . – na erre nem számítottam.

-          Sir Mr.? Jesszus, te totál részeg vagy. Mit keresel itt? – értetlenkedve álltam előtte, nem értem miért hozzám jött.

-          Nem részeg, csak egy kicsit spicces.

-          Nem szívem, te részeg vagy. Nagyon is.

-          Mindegy, gondoltam meglátogatlak. Úgyis magányosan üldögélsz itthon és Bubléra sírod el a bánatod.

-          Nem vagyok magányos, teljesen jól vagyok. Örülök, hogy jöttél, de szerintem elég késő van már, jobb ha hazamész, én is pihennék.

-          Ne már. Tudod honnan gyalogolok? Hát egészen… Öhhm, honnan is? Várj át kell gondolnom. A Royal Pub-ban voltunk Niall-el, aztán átmentünk egy másik helyre, meg onnan is egy másikba. Aztán ő elment egy barátjával, én meg sétálni indultam. Szóval sokat gyalogoltam, hogy meglátogassalak. Ne zavarj már el, légyszi.

-          Jó, tudod mit, gyere be. Mert mindenkit felébresztesz a hangoskodásoddal.

-          Köszi, aribari vagy. – beljebb lépett, én pedig becsuktam az ajtót. -  Van valami piád? Gyerek még az idő.

-          Van, de nem kapsz. Szerintem eleget ittál már, nincs szükségem arra, hogy végig hányd a lakásomat.

-          Ne legyél már ilyen gonosz. Most nézd meg, órákig gyalogolok, hogy felvidítsalak és legyen egy jó estéd, erre meg ilyen vagy. Nem lesz ez így jó. – nem tudtam eldönteni, hogy sírja vagy nevessek Louis hülyeségein, de abban teljesen biztos voltam, hogy egyhamar nem zavarom őt haza.

-          Inkább ülj le, kapsz egy pohár kólát, hogy józanodj. Beszélgetünk, már amennyire lehet most veled és eltöltünk egy jó estét.

-          Azt hiszem bepisiltem.

-          Tessék?

-          Nedves a nadrágom.

-          Na ne idegesíts! Hány éves vagy, kettő basszus? Nehogy összepisild a szőnyegem, mert agyonverlek.

-          Miért, perzsa? – nézett rám megszeppenve.

-          Nem, IKEA-s. De akkor sem szeretném, ha hugyos lenne. Vedd le, kimosom, lehet, hogy csak leöntötted magad. Addig kapsz egy plédet és így nem kell egy szál semmiben rohangálnod.

-          De ne lesd meg a kukimat.

-          Te hülye vagy, nem vagyok kíváncsi a… Mindegy. Vedd le, add ide. Addig tölts kólát, találsz a hűtőben. Mindjárt jövök.

Louis levette a nadrágját, amit próbáltam nem nézni. Bár igen nehéz volt, egyrészt azért mert kb. másfél éve nem láttam boxeralsós pasit a lakásomon, másrészt pedig egy örökké valóságnak tűnt, mire Louis megszabadult ettől az egy ruhadarabtól. Nem foglalkozott a pléddel, amit adtam neki, a konyhába ment, s mint aki otthon lenne, kotorászni kezdett a hűtőben. Én addig bedobtam a mosógépbe és elindítottam a legrövidebb programot. Hangos pukkanásra lettem figyelmes. Louis épp egy üveg pezsgőt ivott, egyenesen az üvegből.

-          Mit csinálsz? Azt mondtam kólát tölts, ne pezsgőt bonts! – förmedtem rá, de nem hatotta meg a dühöm.

-          Igyunk egy kicsit, csak egy keveset. Ígérem nem iszok többet. Egyetlen pohár. Koccintunk arra, hogy ősszel megjelenik a 6. lemezünk. Na? Ennyit megtehetsz, mint édes rajongónk.

-          Nem vagyok a rajongótok. Az áldott jó szívem… Oké, de egy pohár. Aztán kóla, egyszer ki kell józanodnod.

Louis poharat keresett, és mindkettőnknek töltött. Féltem, hogy mi lesz ebből, hiszen a pezsgő és egy piszkosul szexi boxeralsós pasi eléggé csábító egy ilyen este alatt…

***

Sziasztok!

Sajnálom a késést, csak most volt időm befejezni az új részt. Köszönöm azoknak, akik írtak és pipáltak az előző résznek. Nagyon nagyon örültem mindegyiknek!

Kérlek Titeket, hogy most is jelezzetek vissza felém, akár PIPA akár KOMMENT formájában. Úgy vettem észre, hogy csökkent a pipák és az írásos vélemények száma, ami nagyon elszomorít. Nem tudom, hogy azért mert nem olyan jó, amit csinálok, vagy mert nincs mindenkinek ideje olvasni. Bízom a támogatásotokban továbbra is!

Köszönöm szépen!

CSATLAKOZZATOK A FACEBOOK csoporthoz továbbra is! :)

puszi, Cami