8. rész - Ami miatt megéri változtatni

Ott álltam, mint egy szerencsétlen és azon gondolkoztam, miként fogok ebből a hazugságból kimászni. Meggondolatlanul vágtam a fejéhez az „igazságot”, bele sem gondoltam mit okoztam ezzel magamnak, Liamnek és legfőképpen Louis-nak. Bízom benne, hogy támogat és egy rövid ideig bele tudom vinni a tervembe, amibe bután beleugrottam. Liam mosolygott. Máshogyan, mint amikor őszintén örül. Először úgy gondoltam, hogy csak bemesélem magamnak a hazug mosolyát, de nagyon jól ismertem ezt az arckifejezést. Én is sokszor használom sajnos, így ez mindent elárult. Nem szólt semmit, meglepett a hallgatásával. Liam nem a szótlanságáról híres, ő szeret mindenről véleményt alkotni, akár pozitív, akár negatív dologról van szó. Most viszont csendben szemlélt. A zavart perceket Louis szakította félbe, aki akaratlanul cseppent bele a hazugságomba.

-          Minden rendben srácok? – kérdezte, amikor mellénk ért.

-          Épp most meséltem el Liam-nek, hogy együtt járunk. Szerintem nincs értelme tovább titkolózni. – értetlenkedve nézett rám, kétségbeesett tekintete mindent elárult. Próbáltam a szememmel jelezni, hogy ne hagyjon cserben.

-          Nos…- igyekezett összeszedni a gondolatait. – Így van, együtt vagyunk, csak nem akartuk szétkürtölni, de a fürdős jelenet után, talán minden világossá vált számodra. – Louis többet adott, mint amennyit elvártam tőle.

-          Jól van, nagyon örülök. Ha már ilyen őszinték voltunk, talán érdemes lenne visszamenni és folytatni a vacsorát.

-          Persze, igaz. Menj csak előre, azonnal megyünk.

Liam visszament Sophiához, Louis pillantása pedig rögtön elárulta, hogy magyarázatot követel. Nem is tudtam hogyan kezdjek neki. Rém kínosan éreztem magam és szinte a szemébe sem mertem nézni, amiatt belekevertem őt a hazugságomba.

-          Sajnálom, tényleg. Csak annyira felhúzott azzal, hogy ő testvérként szeret és, hogy szeretlek-e téged, hogy minden gondolkozás nélkül rávágtam, hogy igen.

-          És miért érintett meg az, hogy testvérként tekint rád? – karba tett kézzel várta a válaszomat, amiből jól semmiféleképpen nem jöhettem ki.

-          Jajj istenem, ti férfiak egyszer az őrületbe kergettek. Azért mert azt akarom, hogy nőként tekintsem rám, úgy ahogyan te is teszed. Hogy szexinek, szépnek lásson. Nem pedig mint egy kishúg, akinek a szerelmi ügyeit kell ápolgatnia.

-          Szóval kedveled őt, túlságosan is. Tudtam én. – önelégült vigyor ült ki a képére, idegesítő volt.

-          Igen, de teljesen reménytelen, és oltári nagy baromnak érzem magam, hogy így érzek iránta. Annyira nevetséges, hogy sóvárgok utána, ő meg észre sem vesz. Szörnyen érzem magam, a kitalált mesém pedig csak rá tesz még egy lapáttal.

-          Mi a fene ütött beléd Abigail? Egy határozott nőt ismertem meg a személyedben, most pedig itt nyafogsz, mint egy tinédzser.

-          Nem tudom, én sem ilyennek ismerem magam, de olyan szörnyűek a kilátások, hogy nem tudok erőt venni magamon.

-          Figyelj, néhány hétig eljátsszuk, hogy együtt járunk. Néha találkozunk a fiúk társaságában, pár szót mesélek rólad nekik, majd közöljük, hogy nem működött és szakítottunk. Így megfelel?

-          Rendben, köszönöm. Nagyon jófej vagy, amiért segítesz kimászni a slamasztikából.

-          Nincs mit, hiszen barátok vagyunk.

                               

Azok lennénk? Nem is tudtam, mindenesetre Louis újabb oldalát mutatta meg, pedig elutasításra számítottam. Hálás voltam neki, s ezek után sokkal tartoztam neki.

Miután megbeszéltük, hogy hogyan fogjuk szerelmesnek tettetni magunkat, visszamentünk Liam-hez és Sophiához, akik minket várva ültek az asztalnál és beszélgettek. Próbáltuk ott folytatni, ahol abbahagytuk. Négyünk közül egyedül Sophia volt őszinte és a teljes személye még inkább szimpatikussá vált. Mi hárman pedig erőltetett jókedvet és mosolyt mutattunk egymásnak. Louis és én a boldog, felhőtlen viszonyt próbáltuk kicsikarni magunkból, Liam pedig igyekezett jópofát vágni a dologhoz. Nem értettem miért viselkedik így, és mi baja azzal, hogy elvileg „együtt járunk” Louis-val. A közte és Sophia közötti kiegyensúlyozott szerelemről hadovált, most pedig nevetséges színjátékot ad elő a vacsoránál. Bár az is lehet, hogy a sok bor hatása miatt látom őt féltékenynek, valószínűleg ez az oka, hiszen alig fél órája még a testvéri szeretetéről magyarázott.

Az este így telt el, Sophia kedvesen elbúcsúzott tőlünk, és egy újabb találkozás ötletét vetette fel, ami egy közös vásárlás ürügyén is létrejöhet. Taxit hívtam, Louis is hasonlóképp tett és mindketten a saját házunkba tértünk haza…

Liam szemszöge­­­*

Zuhanyzás közben ezer és ezer gondolat kavargott a fejemben. Nem tudtam magyarázatot találni arra, hogy Abigail miért pont Louis-val kezdett el járni? Annyi pasas mászkál az utcán, miért pont vele kellett összegabalyodnia? Louis hetente váltogatja a barátnőit, Harry-hez hasonlóan képtelen megállapodni. Az Eleanor-ral történt szakítása óta, ami immáron 4 éve történt, képtelen komoly kapcsolatot kialakítani. Abigail mesélt a csalódásáról és nem akartam, hogy Louis is megbántsa őt. Ha fájdalmat okoz neki, biztosan a saját kezemmel ölöm meg. Féltettem őt, talán túlságosan is. Meg akartam óvni a bántalmaktól, de tisztában voltam vele, hogy nem tehetem és jogom sincs beleavatkozni az életébe. Hogy miért féltettem ennyire, ki tudja. Szerettem őt, hiszen gyerekkorom óta ismerem, most pedig felnőtt, vonzó nővé vált, férfiak epekednek utána és képtelen vagyok megvédeni őt.

Vége. Befejeztem a buta agyalást, ezzel együtt a tusolást is. Megtörölköztem és belebújtam a Calvin Clein alsónadrágomba. Sophia Tv-t nézett, de perceken belül elnyomta az álom. Én már kevésbé voltam ennyire szerencsés. Forgolódtam, nem bírtam aludni. Meguntam a negyed órás szenvedést és kimentem a konyhába. Megittam egy pohár tejet és bámultam a földet. Hirtelen a telefonomhoz nyúltam és a barátomat tárcsáztam.

-          Szia! – szólt bele a telefonba, alvásból felébredve.

-          Ne haragudj, hogy felkeltettelek! Csak állandóan az jár a fejemben, hogy te és Abigail együtt jártok. Tudom őrültség, de valahogy nem tudom túl tenni magam rajta. Olyan hirtelen jött ez az egész és nem is vettem észre, hogy köztetek alakul valami.

-          Hirtelen jött valóban, minden gyorsan történt. Mire feleszméltünk, már egy párt is alkottunk.

-          És mióta tart ez?

-          Hát, nem olyan régóta. Pár napja csak. A balesetnél találkoztunk először, ezért is mondom, hogy minden gyorsan ment.

-          Úgy tűnik Abigail hamar beléd zúgott.

-          Ezt hogy érted?

-          Hát, azt mondta, hogy szeret téged. És ha néhány napja vagytok csak együtt, akkor elég gyorsan beléd habarodott.

-          Zavar téged? – miféle kérdés ez?

-          Dehogyis, egyáltalán nem. Csak tudod jól, milyen csapodár vagy. Nem akarom, hogy kihasználd őt. Néhány hétig jó lesz, majd eldobod, mint egy darab rongyot, mert másra van szükséged. Ő különleges lány, többet érdemel ennél. Egy normális fickót, aki szereti, imádja és a tenyerén hordozza. Aki mindennap elmondja neki, hogy mennyire gyönyörű és vonzó, hogy imádja ahogyan beszél, ahogyan mozog, ahogyan viselkedik.

-          És ezt a valakit esetleg nem Liam Payne-nek hívják?

-          Jaj Louis, tiszta hülye vagy. Dehogy! – zavarba ejtett a kijelentése, attól függetlenül, hogy pasi vagyok. Szerencsére nem látta az arcom, arról sokat olvasott volna.

-          Figyelj, én nem tudom mi folyik köztetek, de talán érdemes lenne leülni és tisztázni a dolgokat.

-          Miről beszélsz? – értetlenkedve álltam az előtt, amit a csapattársam mondott.

-          Úgy beszélsz az Abigail-nek való srácról, mintha magadat írtad volna le. Hiszen te pontosan ilyen vagy. Érzem a hangodból, a szavakból, amikkel róla beszélsz, hogy egyértelmű, hogy kedveled őt. És tudom, hogy Sophiával vagy és szereted, de talán nem ő a tökéletes lány, az akivel gyermeket szeretnél vállalni. Gondolj csak bele. Amióta Abigail újra felbukkant az életedben, nem telik el úgy nap, hogy legalább egyetlen mondatban nem említsd meg őt. Sophiáról mikor beszéltél nekünk utoljára? A srácok már ismeretlenben is többet tudnak Abigail-ről, mint a saját anyja. Ez nem furcsa egy kicsit?!

-          Lehet, hogy igazad van, de nem tudom, hogy ő hogyan áll hozzám. Azok után meg pláne nem, hogy veled jár és téged szeret, szerinted lenne így bármiféle esélyem?

-          Figyelj, nem nekem kellene elmondanom, de tudnod kell valamit. Abi és én nem járunk együtt. Csak azért találta ki, mert felbosszantotta az, hogy a kettőtök kapcsolatát testvéri viszonyként említetted és mérgében ezzel vágott vissza. Kedvel téged, de nem akar bekavarni a Sophiával való kapcsolatodba.

-          Mi van? Ezt most komolyan mondod? Nincs is köztetek semmi?

-          Nincs, bár annyit be kell vallanom, hogy néhány napja egy kicsit felöntöttünk a garatra és volt egy egyéjszakás kalandunk. De semmi több, azóta sem tudja, hogyan kezelje ezt a helyzetet, mert ő nem szokott ilyet csinálni.

-          Értem. Fogalmam sincs mit mondjak. Meglepett, az amit mondtál. Szóval Abigail kedvel.

-          Igen, és te is kedveled őt. Na, erre mit mondasz? Nem lehet, hogy van valami a dologban?

-          De szeretem Sophiát, legalábbis azt hiszem. Már évek óta együtt vagyunk, nem léphetek ki egyik pillanatról a másikra, egy fellángolás miatt. Ki tudja meddig tart? Vagy egyáltalán komoly-e?

-          Ha ő jár minden percben a fejedben és azt kívánod, bárcsak veled lenne a nap minden órájában, elvinnéd moziba, romantikus vacsorát készítenél neki, akkor nem hinném, hogy fellángolás.

-         Szerintem fejezzük be ezt a beszélgetést, mert egyre jobban megijedek attól, amiket mondasz. Leteszem, köszönöm, hogy beszéltünk és őszinte voltál.

-          Nincs mit, de gondolkozz el azon, amikről beszéltünk. Jó éjt tesó!

Megszakította a vonalat, meg sem várta, hogy elköszönjek. Teljesen összezavart azzal az információ áradattal, amik sziklaként telepedtek rám. Újra kell gondolnom a jelenlegi életem és helyére kell tennem a dolgokat. Jelen esetben nem tudom mi a helyes és mi nem. Ki a fontos és kit helyezzek előtérbe. Nehéz helyzet, amit egyedül kell megoldanom, bármiféle segítség nélkül. Egy régi barát váratlan felbukkanása teljesen felkavarta az életem és olyan gondolatok fordultak meg a fejemben, amik lelkiismeret furdalást okoznak, pedig semmilyen cselekvést nem tartalmaz. Talán ez az a valami, ami miatt megéri változtatni…

Sziasztok!

Ne haragudjatok a késésért, de nagyon elfoglalt vagyok, ennek ellenére nagyon igyekszem, s a késés ellenére is próbálok tartalmas részeket hozni.

Hangsúlyozom, hogy nem lett annyira hosszú ez a fejezet, de bízom benne, hogy azért tetszeni fog és számíthatok a véleményetekre!

PIPA és KOMMENT, csak ennyit kérek!

CSATLAKOZZATOK A FACEBOOK CSOPORTHOZ, hogy értesüljetek az esetleges információkról, a friss részekről!

Szép estét, puszi