9. rész - Mintha minden a legnagyobb rendben lenne...

Egész éjjel forgolódtam, valahogy nem jött álom a szememre. Szerencsére szombat volt, így örülhettem a munkamentes napnak. Egész nap kóvályogtam a lakásban, a kis sortomban és a trikómban, hol a kanapén feküdtem, lelógva a kárpitról a Tv-t bámulva, hol pedig az ágyban szétterülve. Szenvedtem, lelkiismeret-furdalás gyötört amiért kitaláltam egy mesét, csak azért könnyítsek a bosszúságomon. A tervem nem jött össze, ugyanis még több kínt okoztam ezzel magamnak és csak pár percig élvezhettem a könyörtelen gaztettem. Ugyanis feleszméltem, hogy a mondás jól tartja, előbb számolj el tízig, azután szólalj meg. Azt hiszem van ilyen mondás, ha nem, akkor most lesz.

Délután ötkor a kanapén pilledtem, amikor Liam neve jelent meg a telefon kijelzőjén. Nagyot dobbant a szívem, fogalmam sem volt mit akarhat tőlem. Félve nyúltam a készülékért és hasonló érzéssel nyomtam meg a hívás elfogadás gombot.

-          Szia! – köszöntem halkan, kissé félénken.

-          Remélem nem zavarlak, elég álmos a hangod. – hangja zavart volt.

-          Mondd csak!

-          Itt állok az ajtóban, bemehetek, hogy beszéljünk? – azonnal felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz sétáltam. Letettem a telefont és ajtót nyitottam. Ott állt ő, aki miatt minden bonyodalom elkezdődött, immáron személyesen.

-          Miért nem csengettél? Talán egyszerűbb lett volna. – beinvitáltam az előszobába. Körbenézett a házban. Tetszett neki, bár egyszer már járt nálam.

-          Gondoltam hátha nem vagy itthon. Inkább hívtalak.

-          Nem értem így sem, de nem is baj. Foglalj helyet, kérsz valamit inni?

-          Nem, kösz! – nagyot nyelt, komolynak tűnt a mondandója. – Szeretnék veled beszélni valamiről! – pár másodpercig csak ült, kezeit tördelte és a szavakat kereste. Én figyeltem őt, ez pedig látszólag zavarta. Még inkább idegesebb lett. – Az igazság az, hogy én… szóval azért jöttem ide, hogy… elmondjam…- hangja akadozott, nehezen tudta kifejezni magát. – Támogatom a Louis-val való kapcsolatodat!

-          Köszi… örömmel hallom, hogy nincs kifogásod ellene. Tényleg, csak azért jöttél ide, hogy mindezt elmond?

-          Igen, mert… akartam, hogy tudd, hogy bármennyire is furcsának tűntem tegnap, nem zavar és tök jó, hogy vele vagy, kitalálhatunk négyesben közös programot… Jézusom miket beszélek. – motyogta orra alatt az utolsó mondatot. – Jobb ha megyek, nem is zavarlak. Jó pihenést! Maradj, nem kell kikísérni, viszlát Abi!

Liam belém fojtott minden szót, megmukkanni sem tudtam. Elhadarta a mondandóját, ami teljesen zavaros volt és elviharzott. Ott ültem, mint egy ázott kutya, aki nem tér magához a döbbenettől. Komoly öt percet töltött nálam, és sületlenségeket hordott össze. Nem értettem semmit, azt sem, hogy mindezt miért nem lehetett telefonban elmondani, miért volt szükséges személyesen a tudomásomra hoznia. A lelkem mélyén azt éreztem, hogy nem ezt akarta mondani, csak nem volt mersze az igazsághoz. A fejemben elindultak a fogas kerekek, zakatoltak-kattogtak, millió és millió gondolat megfordult a kobakomban, de nem tudtam miért viselkedett így. Ezt utálom a férfiakban, néhány perc alatt akkora fejtörést tudnak okozni és teljes mértékben összezavarják az embert. Szarul éreztem magam, még az eddiginél is rosszabbul. Ülhettem volna egész nap otthon és siránkozhattam volna, hogy mi a fene folyik itt. Végül úgy döntöttem, hogy felkeresem a frissen házasodott barátnőmet, hogy lásson el némi jó tanáccsal. Letusoltam, felöltöztem és autóba pattantam. Lilyék csak 15 percre laknak tőlem, így viszonylag gyorsan odaértem. Leparkoltam a szürke ház előtt és a bejárati ajtóhoz battyogtam. A napszemüvegemet, ami a szememet védte a Londont megtámadó nap elől, feltoltam a fejem tetejére. Megnyomtam a csengőt és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Pár másodperc múlva Lily bájos tekintete fogadott és boldogan ölelt magához. Mielőtt bementem volna, megkaptam a szokásos lecseszést, hogy miért nem vagyok képes felhívni őt. Szótlanul hallgattam a rikácsolását és vártam, hogy lenyugodjon. Egyedül volt otthon, a konyhából sütemény illata szállingózott. Utána mentem és meglestem mit alkot a szentélyében. Lily ugyanis a sütés megszállottja, ember nem tud olyan süteményreceptet, amit ő ne próbát volna ki. Mérhetetlen türelmet és odaadást mutat a sütés felé, érthető módon. A barátnőm cukrász, egy saját cukrászdával. Hetekig enném a finomabbnál-finomabb csodákat, s igen hamar felszednék tíz kilót.

-          Minden rendben? – érdeklődött, miközben a sütiket forgatta a tepsiben.

-          Baromságot csináltam és elég nagy zűrt kavartam.

-          Jesszus, mi történt? – szeme ijedtséggel telt meg, komolyabb dologra gondolt, mint ami valójában van.

-          Hol is kezdjem.. Röviden. Liam-mel megbeszéltünk egy közös vacsorát az esküvő után, csak azért, hogy átbeszéljünk bővebben kivel mi történt a hosszú évek alatt. Nem jött el, és nem is szólt. Ideges lettem, megsértődtem rá. Aztán egy bevásárlás folyamán karamboloztam a társával. Liam jött segíteni, összevesztem vele, az ominózus eset miatt. Aztán részegen feljött hozzám Louis, a csapattárs, együtt ittunk, majd lefeküdtem vele. – Lily szeme kikerekedett, kezét az éppen tátva maradt szája elé tette. – Közben rájöttem, hogy kedvelem Liam-et, de a barátnője miatt teljesen reménytelen. Na és így értünk el a tegnap estéhez, amikor is együtt vacsoráztam Liam-mel, a barátnőjével és Louis-val. Egy kisebb incidens után Liam megkérdezte, hogy szeretem-e a bandatársát, merthogy elég furcsán viselkedünk, és ő támogat, bla bla, ja és testvérként szeret. Itt felszaladt a pumpa és azt mondtam neki, hogy szeretem, és együtt járunk. Szóval Louis-val megjátsszuk a szerelmespárt néhány hétig.

-          Felpörögtek az események te nőszemély. Mintha tinédzser lennél. És Liam mit szól ahhoz, hogy együtt vagy Louis-val? – az együtt szó kimondása alatt macskakörmöket rajzolt a levegőbe.

-          Hát elég furcsa volt, de nem tudom, hogy biztosan ezt állíthatom-e és nem csak bemesélem magamnak, hogy ne érezzem annyira szánalmasnak magam. Fogalmam sincs mit gondol. Bár ma eljött hozzám, hogy ő támogat és semmi gond, hogy együtt vagyunk, meg csináljunk közös programokat. Teljesen zavart volt, hadovált össze-vissza, aztán elviharzott. Miért viselkedett így? – leültem a pultnál álló székre.

-          Ha belegondolsz, az ember akkor van zavarban, ha hatással van rá az adott személy, akinek  a társaságát élvezi. – Lily pontosan azt mondta, amit hallani szerettem volna.

-          Ez igaz, de pár napja még szerelmes tekintettel beszélt Sophiáról, a kedveséről.

-          Talán kedvel téged, de nem akarná ez miatt feladni a kapcsolatát, most viszont, hogy megtudta, hogy jársz valakivel, aki nem mellesleg a bandatársa, ráébredt, hogy mit is érez.

-          Fogalmam sincs, lehet hogy mindezt csak mi kombináljuk össze, és semmit nem érez irántam, egyszerűen csak félt a csalódástól, hiszen Louis elég nagy szoknyapecér.

-          Nem ezt gondolom. Azok alapján amiket elmondtál, nem pusztán féltésre gondolok. Szerintem több van ebben. Érdemes lenne leülni és őszintén megbeszélni, hogy mi a fene van köztetek, ha egyáltalán van. Mert ha nincs, akkor legalább te is le tudod zárni és máshogy tekintesz rá a jövőben. Viszont ha egyformák az érzéseitek, lehet, hogy jó lenne tudni erről.

-          De akkor megtudja, hogy hazudtam neki, jól nem jöhetek ki és irtó ciki lenne ez mellett is, ha azt mondaná, bocs, teljesen félreértettél. Égnék mint a benzines rongy. Szerintem hagynom kéne, hogy élje az életét úgy ahogyan eddig, én is az enyémet és ennyi.

-          Ezt akarod? – fürkésző pillantásokat vetett rám, az őszinte válaszomat várta.

-          Nem, de mindenkinek ez a legjobb.

Lezártam a témát, nem is akartam erről beszélni. Lily tiszteletben tartotta a csendemet és néhány percig hagyott a gondolataimban elmerülve. Azután megráztam magam és segítettem barátnőmnek a süti készítésben. Mesélt az újdonsült életéről, amit immáron feleségként él meg mindennap. Úgy érzi semmi nem változott, egyszerűen lett egy papír, ami még hivatalosabbá teszi a kapcsolatát Peter-rel. Boldognak, kiegyensúlyozottnak tűnt. Irigyeltem őt ez miatt. A gimi utolsó évében találkozott Peter-rel, aki akkor költözött a városba a családjával. Szerelem volt első látásra, azóta tart. Nyolc éve alkotnak egy párt és látszik, mennyire szeretik egymást. Én is vágyom egy ilyen kapcsolatra, még ha néha úgy érzem megvagyok egyedül. Nem vagyok frigid, vagy magamnak való nő. A pasik mégsem akarnak engem. Az évek alatt rájöttem, hogy a határozottságom és a talpraesettségem megijeszti őket. Mindig elmondom, amit gondolok, akkor is ha ez nem tetszik az adott személynek. Ezért is lep meg, hogy ilyen nevetséges hazugságokba kevertem magam, ahelyett, hogy színt vallottam volna. Liam egy új oldalamat hozza elő, a  határozatlan és félős énemet. Ezért utálom magam, nem akarok ilyen lenni, végre kemény nővé váltam. Az érzékenységem miatt sokat szenvedtem, ezért határoztam el, hogy ha kell elnyomom az érzéseim és könnyek nélkül szenvedek. Sikerült, tartottam magam. De Liam felbukkanása minden eddigi felépített váramat felbontotta és tapogatózik benne. Akaratlanul teszi ezt, nem is gondolván, mint okoz nekem ezzel. De erős vagyok, igyekszem az is maradni és nem hagyni, hogy bárki fájdalmat okozzon vagy megingasson.

* Két héttel később *

Esős júliusi napra ébredtem. Az ég szürke volt, s hatalmas villámok és dörgések zavarták a reggeli készülődésem. Világéletemben féltem tőle, s ez a mai napig semmit nem változott. Mindenki próbálja megmagyarázni, hogy nem kell félni, ez természetes jelenség. Tisztában vagyok vele, hogy nem a világvégét hozza el, de iszonyat hangos és félelmetes. Ha ezt nem képesek megérteni, akkor kár beszélni róla.

Szóval ilyen időre ébredni, cseppet sem volt kellemes, de dolgozni muszáj. A frusztrációmat csak tovább tetőzte a tény, hogy a Vogue magazin interjút készít a One Direction-nel, a képeket pedig ki más csinálná, mint én. Kellemes napom lesz, összezárva a sráccal, akit igencsak kedvelek, a sráccal, akivel elméletben együtt vagyunk és további három emberrel, akik mindezt tudják és egész nap bámulni fognak. Legszívesebben beteget jelentettem volna, de az hülyeség lenne. Ki beteg július végén, amikor 30 fok van? Senki, szóval az ötlet elvetve és mindenféle idiótaságot kizártam, ami megfogalmazódott bennem. Letusoltam, felöltöztem, megittam a reggeli kávém, ettem pár falatot és indultam is a stúdióba.

Amikor beértem a parkolóba egy fekete, sötétített busz állt bent. Tudtam, hogy itt vannak, ezért mély levegőt vettem és bementem az épületbe. Lepakoltam a kis irodámban, és bementem abba a helyiségbe, ahol a képeket szoktuk elkészíteni. A kollégáim már nagyban igazították a hátteret, és Mario egy ismeretlen fickóval beszélgetett. Menedzser típusnak tűnt, valószínűleg nem tévedtem nagyot. Egy hölgy jött oda hozzám, aki elmondta, hogy milyen ötletei vannak és én is elmeséltem az elképzeléseimet a fotózással kapcsolatban. Tetszettek neki a terveim és könnyen meg tudtunk egyezni. Időközben megérkeztek a fiúk is, akik közül hármat még nem ismertem. Először Zayn mutatkozott be, aki rendkívül kedves és mosolygós volt, mégis bizalmatlanságot éreztem a kézfogásából. Niall jó kedvű volt, bár kissé fáradtnak tűnt. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, és bőre sápadt volt. Harry volt közülük a legbarátságtalanabb. Köszönt, kezet fogott, eleresztett egy halvány mosolyt, majd a telefonján pötyögött. Liam kedves volt, mosolygott, a hogylétem felőle érdeklődött. Furcsa beszélgetés zajlott közöttünk, amelynek tulajdonképpen semmi értelme nem volt. Közben Louis lépett hozzám és hogy a szerelem látszatát fenn tartsuk, átölelte a derekam. Liam hátrébb lépett, rám nézett és csatlakozott Niall-hez, akit éppen Jessica, a kolléganőm vett kezelésbe. Smink, csak erre gondoltam.

-          Jó voltam? – kérdezte Louis.

-          Lassan véget kellene ennek vetni. Nem tudom ezt tovább csinálni. Nem akarlak téged sem megbántani, és úgy tenni, mintha szeretnélek. Tudod, hogy nem így van és te sem szeretsz engem.

-          Persze, igazad van. Majd pár nap múlva közöljük, hogy vége. - hangja csalódottnak tűnt, túlságosan beleélte magát a szerepbe. De bíztam benne, hogy azért nem teljesen.

-          Minden rendben? Louis, ugye nem...?

-          Mi, hogy esetleg beléd zúgtam? Dehogy, ettől nem kell félned. Hiszen csak haverok vagyunk. – nevetett. A hazug nevetés. A szívem szakadt meg miatta, tudtam, hogy nem mond igazat. A néhány hét alatt, amíg szerelmespárt játszottunk, másként tekint rám.

-          Akkor jó! Sajnálom, hogy én nem...

-          Hogy nem engem kedvelsz? Szerintem ezt már letisztáztuk. Barátok vagyunk, mindketten így érzünk egymás iránt. Téma lezárva. – mosolygott, majd magához ölelt, tudatva, hogy jól van. Nem volt jól, és ez bántott. Nem akartam fájdalmat okozni neki.

Louis is a sminkes munkatársaimhoz ment és beült a Niall által üresen hagyott székbe. Miután mindenki végzett, elkezdtük a fotózást. Őszintén, nem tartottam őket sokra, de rá kellett jönnöm, hogy mennyire profik és kitűnően végzik a munkájukat. Türelmesek voltak, minden kérést szó nélkül teljesítettek. Nem volt hiszti, nyávogás, hatalmas kérések. Tették, amit kellett. Sok híresség példát vehetne a viselkedésükről. Megváltozott a véleményem róluk és másképp tekintettem a csapatra, mint korábban. A fotózás öt órát vett igénybe, rengeteg képet készítettem a fiúkról. Mindegyik külön egyéniség és nem megcsinált alakok. Van személyiségük, amik talán ilyen alkalmakkor törnek a legjobban felszínre.

Miután végeztünk összepakoltak, elköszöntek és a menedzsment néhány tagjával elmentek.

Neki láttam rátölteni a képeket a gépemre és válogatni őket. Ilyenkor szeretek egyedül lenni, így elvonultam az irodámba és neki láttam a feladatomnak. Pillanatokon belül valaki kopogtatott az ajtón. Liam volt. Annyira meglepődtem és persze megörültem annak, hogy visszajött. Bár nem tudtam mi oka volt ennek.

-          A srácok elmentek a dolgukra, szabad a délután, gondoltam segítek neked válogatni.

-          Rendes tőled, de egyedül is meg tudom csinálni.

-          Szívesen teszem, van időm és kedvem is.

-          Még Louis-val is találkozom, szóval nincs sok időm, de legyen, segíthetsz. – Liam arcán különös mosoly jelent meg, eddig nem láttam ezt a mosolyt és egy pillanat erejéig megijesztett.

-          Jól megvagytok? – érdeklődött, miközben a képeket nézegettük.

-          Igen, köszi. Minden rendben.

-          Louis tud rendes is lenni, úgy tűnik szeret téged. -  szívem majd kiugrott a helyéről, mégis miről beszél?

-          Miből gondolod ezt?

-          Sokat beszél rólad, régen hallottuk ennyit egyazon lányról beszélni.

-          Ez kedves. – te jó ég, Louis tényleg belém szeretett?!

-          Örülök nektek, jó látni, hogy boldog veled.

-          Igen, ez tényleg jó.

-          Te is hasonlóképp érzel, igaz?

-          Persze, akárcsak Louis.

-          Nagyszerű!

Olyan érzésem volt, mintha Liam mindenről tudna és csak szórakozik velem, azt várva, hogy tőlem is hallja az igazságot. De ha tudna róla, miért játszotta volna el Louis a szerelmest? Abszurdnak tűnt, gyorsan is elhessegettem a hülye gondolatokat. Együtt válogattuk a képeket, mosolyogva mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt úgy...

***

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb fejezetet!

Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket!

Továbbra is várom a PIPÁKAT ÉS A KOMMENTEKET! Annyiszor hangsúlyozom, hogy ennyit tegyetek meg, nem kérek sokat. Számomra ez nagyon fontos! 

Köszönöm, puszi