10. rész - Egy cipőben járunk

*Louis szemszöge*

Egész éjjel forgolódtam az ágyamban. Soha nem éreztem még ennyire feszültnek magam, főleg egy olyan dolog miatt, aminek értelme sincs. Laza embernek érzem magam, aki próbálja úgy felfogni az életet, hogy az a legjobban süljön el. Most viszont egy roskadt bábu testébe bújtam, akinek mindennap maga a pokol. Gyenge lettem, vagyis azzá váltam. Egy nő miatt, egy olyan nő miatt, aki semmit nem érez irántam, akiért reménytelenül sóvárgok és játszom a jó barátot. Azt mondják az énekesek egyben színészek is, ezt csak megerősíteni tudom. Azt kell mutatnom, hogy jól vagyok, mert nem akarom, hogy sérülékenynek lásson. Szinte nem is ismer, így nem tudhatja milyen vagyok valójában. Önző embernek mondanám magam, aki sokszor saját magát helyezi előtérbe. Viszont a családomért és a barátaimért elásom az önzőségem és bármit megteszek értük. Most is ekképpen cselekszem. Feladom a saját érzéseimet a barátom boldogsága érdekében. Ugyanis Liam kedveli Abigail-t, bármennyire is tagadja. Amióta felbukkant újra az életében azóta. Napról napra egyre jobban. Csak magának kellene bevallani és változtatni az életén. Talán mégsem annyira harmonikus a kapcsolata, mint azt ő gondolná. De erre neki kell rájönnie, én nem segíthetek. Egyet tehetek: mélyre temetem az érzelmeim a barátomért.

A tükörbe nézve megijedtem magamtól, szörnyen festettem. Karikás szemek, sápadt arc, kócos haj. Beléptem a zuhanyzóba és engedtem magamra a forró vizet. Kissé beteges a forró víz mániám, főleg hogy kint 30 fokot mutat mindennap a hőmérő. De reggel szükségem van erre, hajnali 6-kor meg pláne. Negyed óráig áztattam a testem, majd törölközőbe csavartam magam és a gardróbom felé vettem az irányt. Rendezett sorban tornyosultak a ruhák százai a gardróbszobában. Kiválasztottam egy térdig érő farmer nadrágot, egy fehér alapon kék csíkos felsőt és egy converse cipőt. Megittam az erős, fekete, erőt adó kávémat és elindultam az autómhoz. A próbaterem volt a cél, ahol az egész napomat töltöttem. Készülünk az új turnéra, ami még elég távolinak tűnt, tekintve hogy hat hónap volt a kezdésig. De cseppet sem sok ez az idő. Egy ilyen koncertsorozatnál alapos felkészülésre van szükség. Mind a zenészeknek, mint pedig nekünk szükségünk van a megfelelő összehangolódásra, a tökéletes munka érdekében.

A próbateremhez érve Niall kocsiját pillantottam meg, ő érkezett elsőnek. Leparkoltam, majd bementem az épület ajtaján. A bajomat igyekeztem nem mutatni, nem akartam, hogy a társaim, a barátaim észrevegyenek bármit is.

-          Na helló haver! -  üdvözölt a szőke srác, felállt a székből és pacsit adott.

-          Szia! – elfogadtam a kezdeményezést, majd lepakoltam a táskám az egyik karfás székbe.

-          Hosszú éjszakád volt? Újabb szilikoncica? – nézett rám kíváncsian Niall.

-          Szögezzük le, hogy a természetesség híve vagyok, annak ellenére, hogy egyszer szilikonmellű csajjal jöttem össze. Egyébként meg egyedül töltöttem az éjszakát, otthon az ágyamban.

-          Bocs, csak elég ramaty állapotban vagy, mint aki egész éjjel nem aludt.

-          Van benne igazság, nagyjából két órát aludtam, csak forgolódtam jobbra-balra.

-          Gond van? Feszélyez valami?

-          Niall, megint átkapcsoltál pszichiáter üzemmódba. Semmi gond, jól vagyok, csak nagyon meleg volt, zavart.

-          Miért nem kapcsoltad be a klímát?

-          Nem szeretem, idegesít.

-          Mióta?

-          Na jó, hagyjál kérlek! – mordultam rá. Niall különös képessége, hogy a tudtodon kívül kihozza belőled az igazságot. Kérdéseket tesz fel, és annyira elveszel bennük, hogy észre sem veszed, hogy kimondtad a bajod. Ezt akartam elkerülni. Nem kell, hogy tudjon róla és tanácsokat osztogasson. Szinte nincs is miről beszélni.

-          Jól van, leálltam. De ha elmondanád, meghallgatlak.

-          Köszi!

A mosdóba mentem, menekültem a helyzet elől, úgy viselkedtem, mint egy lány. Nem tudom mióta lettem ilyen gyáva. Megmostam az arcom hideg vízzel, hátha kisimulttá válik. Nem éreztem magam annyira fáradtnak, viszont az arcom nem erről árulkodott. Ahogyan a szöszke mondta, tényleg szar állapotban voltam, mint aki egész éjjel bulizott és másnaposan dolgozna. Szörnyű látvány.

Hangokat hallottam kintről, utoljára igazítottam a hajamon, és csatlakoztam a többiekhez.

-          Jó reggelt emberek! – széles mosoly, színlelt jó kedv.

-          Hali! – köszönt Harry! – Mitől vagy ilyen fitt?

-          Két óra alvás és egy bögre gyilkos kávé miatt, azt hiszem.

-          Jesszus, aludj éjszaka, azért van.  – motyogott Liam, miközben a babzsákba huppant.

-          Kössz tesó, ha nem mondod, nem is jövök rá!

Mindenki fáradt volt, így nem sokat beszélgettünk. Belevágtunk a munkába. A fiúk idővel feloldódtak és megkezdődött a folyamatos röhögés, piszkálódás. Örültem ennek, legalább jobb kedvre derültem. Az egész nap ezzel telt, este fáradtan, de jó érzéssel fejeztük be a próbát. Éppen hazafelé készülődtünk, amikor Niall jelent meg mellettem.

-          Beleszerettél, igaz? – minden előzmény nélkül tette fel a kérdést, szinte köpni-nyelni nem tudtam. Néztem rá, azt várva, hogy ne kelljen válaszolnom. – Nem értelek, hiszen együtt jártok. Vagy ennyire megijedtél az érzelmeidtől? Egyszer neked is érezned kell az igaz szerelmet. Talán most jött el ez a pillanat.

-          Ez nem ilyen egyszerű… - feleltem.

-          Miért? Mi benne a bonyolult? – tárta szét karjait. Mély lélegzetet vettem és belekezdtem a mondandómba.

-          Pont az a bonyolult benne, hogy nem járunk együtt. Ez csak látszat, hazugság.

-          Mi van? – Niall értetlenkedve pillantott rám.

-          Abigail Liam-et kedveli, nem pedig engem. Csak Liam tett egy kijelentést, ami felbosszantotta és bosszúból kitalálta, hogy együtt vagyunk. Azóta tart ez a színjáték, én pedig belepusztulok ebbe az egészbe.

-          Azta. Erre nem számítottam. – ledöbbent attól, amit hallott. Valóban nem mindennapi dologról van szó.

-          És Liam? Ő mit érez?

-          Hát igazából tudja az igazat, elmondtam neki. Tudom, hogy ő is kedveli a lányt, csak fél kimondani, hiszen kapcsolatban él, amit ezidáig teljesen boldognak hitt, de miután kezd kibontakozni nála, hogy milyen érzelmeket táplál Abigail iránt, megijedt attól, hogy talán nem is Sophia az igazi. Mondtam, hogy eléggé bonyolult.

-          Tehát Liam is érez valamit, csak nem akarja magának bevallani. Közben átveritek Abigail-t, hiszen már Liam is tudja, hogy nem vagytok együtt. Jól értettem?

-          Igen, így van! – válaszoltam halkan.

-          És miért nem beszél valamelyikkőtök Abigail-el?

-          Mert Liam szeretné, hogy ő mondjon el mindent. Szóval a lány beleesett a saját csapdájába.

-          Ennek az egésznek mégis te vagy a legnagyobb elszenvedője. Hiszen szereted, mégsem lehetsz vele… Igaz?

-          Valahogy így! De nem vagyok ez az érzelgős típus, túl leszek rajta. Csak most kurva szarul érzem magam, hogy sóvárgok valaki iránt, aki szarik rám.

-          Ezek szerint semmi nem volt köztetek?

-          Hát, csak egy éjszaka. De még a „színjáték előtt”.

-          Jesszus Louis, kész szappanopera ez a hármas.

-          Megtörtént, mindketten élveztük és nem bántuk meg. Akkor úgy éreztem talán lehet valami, hiszen Abigail nem ilyen típus, de aztán közölte, hogy túl bonyolult az élete, nem fér bele semmi komoly.

-          Veled nem, de Liam-mel igen?

-          Fogalmam sincs.

-          De Liam vele szeretne lenni?

-          Jó kérdés, nem tudom rá a választ.

-          Szerintem beszélj Abigail-el. Mondd el neki, hogy mit érzel. De ne azt, hogy „jaj de kedvellek”, hanem a valódi érzelmeidet. Tudnia kell!

-          Baromság, teljesen felesleges. Elmondta, hogy a barátjaként tekint rám, nem fogok hülyét csinálni magamból. Meghúzódom a háttérben, hagyom, hogy megoldják egymás között ezt az egészet, én pedig idővel túl leszek rajta.

-          Biztosan ezt akarod?

-          Nem ezt akarom, de kénytelen vagyok így tenni.

-          Én itt vagyok, bármikor, ha beszélgetnél. Van kedved ma elmenni az egyik londoni ír pubba?

-          Kössz tesó! Jó fej vagy! És igen, van. Rúgjunk ki egy kicsit a hámból, nem vagyok nyávogós kislány, még ha az elmúlt fél órában annak is tűntem. – nevettem.

Ilyenkor jövök rá, hogy piszok hálás lehetek a csapatnak. Ők a legjobb barátaim, szinte a testvéreim. Nem csak az ökörködésben, hanem a bajban is számíthatok rájuk. Ezért rendkívül hálás vagyok nekik, csak talán nem mondom elégszer, hogy mennyire fontosak nekem.

Niall-el kilencre beszéltük meg a találkozót. Mivel a központtól tíz percnyire lakom, így Niall autóval jött el hozzám, onnan pedig besétáltunk a centrumba. Buli után pedig a kanapén biztosítottam neki alvóhelyet. Felelősségteljes felnőttek lettünk, még ha olykor nem is tűnünk annak. Szóval alkoholmámoros állapotban nem ülünk autóba.

Két facér, sztárpasi az éjszakában egyértelműen csak nyerő lehet. Bár nem éppen a csajok felszedése volt az első számú feladat. Inkább a szórakozás, az, hogy nem kell gondolkodni, csak inni és jól érezni magunkat. Ahogy beértünk a Niall által említett kocsmába, úgy éreztem magam, mint Barney és Ted az Így jártam anyátokkal című sorozatból. Csak épp nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk a menő Barney, illetve az olykor lúzer Ted.

Magamat az utóbbiban tudtam az adott helyzetben elképzelni. Szerencsétlennek éreztem magam a magabiztos szöszke mellett, aki meglepő lazasággal ült le az egyik kialakított boxba és hívta hozzánk a pincért.

Feltűnésmentesen akartunk üldögélni és iszogatni, amit mondanom sem kell, nem éppen a legegyszerűbb abban a városban, ahol a kukásembertől kezdve a kertészig mindenki ismeri valamilyen szinten a bandát. De a hely alkalmazottjai biztosítottak minket arról, hogy nem lesz gond, csak érezzük jól magunkat. Így is történt. Néhány rajongó jött oda hozzánk autogrammot és közös képet kérni. Ez jó érzés, még ennyi idő után is. És egyikünk számára sem volt terhes.

Ír whisky-t ittunk, egymás után sokat. Már a hatodiknál tartottunk, amikor Niall-el megbeszéltük, hogy elég szar itt a whisky, hiszen semmi hatása sem volt. Amikor viszont felálltunk és a mosdó felé vettük az irányt, rájöttünk, hogy igenis jó minőségű italokról van szó, mert alig tudtunk megállni a lábunkon, nem hogy a férfi wc-be beletalálni. Nevetséges röhögésbe kezdtünk és próbáltuk végezni a dolgunkat. Azt nem tudom milyen állapotban hagytuk ott a mosdó helyiséget, egyet tudok, a sors ott baszik ki velem, ahol csak tud. Kiérve a mosdóból megpillantottam a lányt, aki jelen esetben megkeseríti az életem.

-          Te, az ott nem Abigail? – nézett rám Niall és átkarolta a vállam. – Lehet, hogy követett. Lehet, hogy lesifotós és csak érdekből barátkozik velünk. Vagy kém.

-          Biztosan az, és holnap tele lesz az újság, hogy Niall Horan és Louis Tomlinson részegen összepisilte a férfi mellékhelységet.

-          Basszus, tényleg! – Niall megfogta a kezem, és a helyünkhöz mentünk. Mint két meleg fickó, kézen fogva jövünk ki a WC-ből. A whisky viszont annyira fejbe vágott, hogy ez sem érdekelt. Mikor leültünk egy újabb pohár alkohol pihent az asztalon és várt arra, hogy elfogyasszuk.

-          Remélem nem vesz észre! Elvégre elég sokan vannak itt.

-          Szerintem te pontosan azt akarod, hogy észrevegyen!

-          Dehogyis!

-          Akkor rácsesztél, mert felénk közeledik. Basszus, jól áll a hajam? - igazgatta Niall a frizuráját.

-          Mi van? – kétségbeesett tekintetem nem kapott megfelelő választ. Ott állt mellettünk, gyönyörű volt mint mindig. Utálni akartam, amiért szenvedek miatta, de másodpercek alatt elmúlt a generált ellenszenvem és újból kiszolgáltatottá váltam. – Mielőtt bármibe is belekezdenél, Niall tudja, hogy nem vagyunk együtt, így nem kell megjátszanod magad.

-          Sziasztok! – köszönt, mintha a füle mellett engedte volna el a kijelentésem.

-          Hallottad, amit mondtam? – nem értettem, miért nem reagál rá.

-          Igen, és tudomásul vettem. Csak gondoltam ide jövök és köszönök. Vagyis köszönünk. Srácok ő a legjobb barátnőm, Lily. Mielőtt részegen letámadnátok, tudnotok kell, hogy alig egy hónapja házas, így esélyetek sincs nála.

-          Mi senkit nem támadunk le, nem vagyunk állatok. És részegek sem, teljesen jól vagyunk. – egy frászt. Be voltunk rúgva, nem is kicsit. De nem kell, hogy igaza legyen.

-          Ahogy gondoljátok! Nem vonom kétségbe azt, amit állítasz. – felelte higgadtan, már-már idegesítően.

-          Miért vagy ennyire…? Fúúú, az őrületbe kergetsz. Valld be, hogy ezt akarod elérni.

-          Louis, kérlek állj le. Túlzásba viszed a dolgokat, nem akarlak idegesíteni, szerintem az alkohol miatt vagy ennyire kibírhatatlan, de ne aggódj, már megyünk is. Csak szerettelek volna üdvözölni titeket, elvégre barátok vagyunk! – ekkor jöttem rá, hogy mit érezhetett Abigail, amikor Liam hasonló módon jellemezte a kapcsolatukat. Ha szeretsz valakit és a barát, esetleg a testvér szót hallod a szájából, ami titeket jelent, abban a pillanatban ezer darabra törsz. Liam akkor összetörte a szívét, most pedig a lány törte össze az én szívemet. Millió kis darabra esett szét és a vagányságom azonnal eltűnt és egy kiszolgáltatott alak vette át a helyét.

-          Igazad van, miért ne jöhetnél ide, hogy köszönj nekünk. Most viszont menni készültetek, nem?

-          Mi szórakozni jöttünk. – mondta, hangja megváltozott, eltűnt belőle a kedvesség. Kifejezéstelenné vált.

-          Niall, azt ígérted megmutatod a másik helyet is. Túl sok időt töltöttünk itt, kezd unalmassá válni.

-          Persze, addig rendezem a számlát. Viszlát lányok! – Niall mindent értett, a pulthoz ment, hogy kifizesse az italokat.

-          Hát érezzétek jól magatokat! – mondtam, indulni készültem.

-          Louis, mi a baj?

-          Tudom milyen érzés ha összetörik a szíved. Egy cipőben járunk. De nem vagyok hajlandó tovább színlelni. Beszélj Liam-mel, joga van hallani az igazságot, méghozzá a te szádból. Szép estét!

Rezzenéstelen arccal hagytam el Niall-el a kocsmát, belül viszont összeroskadtam. Hazudik az a férfi, aki nem érzett még ilyen fájdalmat. Nem csak a nők szívét lehet összetörni, a férfiak szíve sem kőből van. Nálam talán senki nem tudhatja jobban. A családomat és a barátaimat mindennél jobban szeretem, de nőt igazából még nem szerettem, teljes szívemből. Talán még Eleanor-t sem. Most viszont, ahogy az ír szöszke is mondta, komoly érzelmeket váltott ki belőlem egy olyan lány, aki sosem fog így érezni irántam. Pofára estem, az arcom a padlót súrolja, ijesztően közelről. De tudomásul kell vennem és hagyni, hogy talán a legjobb barátom boldog legyen. Ez már csak rajtuk múlik. Éljenek a lehetőséggel, úgy ahogy akarnak. Élni akarom az életem, összeszedni a darabjaimat és újból egy életvidám emberré válni. Mert most csak árnyéka vagyok önmagamnak és mindezt egy nő miatt. És még a pasik a szemetek. Sok esetben előfordul, de a lányok is kegyetlenek tudnak lenni, még ha olykor akaratukon kívül sebzik meg a férfi lelket. Most már tudom milyen igazán szeretni és milyen igazán csalódni. A legrosszabb, hogy időm nem volt szerelmesnek lenni, mert azonnal megéreztem a csalódás keserű ízét. Az eset tanulsága, hogy még nem jött el számomra a nagy Ő, Abigail más embernek jelenti az Igazit, aki bízom benne, hogy értékeli őt és végre be vallja magának, hogy az élet egymásnak teremtette őket. Ha mindketten rájönnek arra, hogy milyen lenne az élet egymás nélkül, és nem akarják tovább ezt az életet élni, én ott leszek és mosollyal az arcomon örülök a boldogságuknak… Mert egy igaz barát mindig így tesz…

Sziasztok Drága Olvasóim!

Millió és még annál is több bocsánat, amiért ennyi idő telt el a legutóbbi rész óta. Munkával és tanulással teli heteken vagyok túl, de végre eljött a lazítás ideje és igyekeztem, hogy hozni tudjam az új fejezetet.

Ez most egy kicsit más lett, egy olyan személy szemszögéből mutatta be a történtet, akinek az érzései azt gondolom nyilvánvalók, mégis a felesleges harmadik szerepét tölti be. Viszont ő ennél több… Remélem látni fogjátok és érezni azt, amin keresztül megy.

Várom a vélemények bármely formáját, PIPA és KOMMENT, továbbra is ezt kérem. Számítok Rátok és Köszönöm a kitartást és a türelmet!

Karácsony után jön az ÚJ RÉSZ!

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Millió puszi, Cami